Ülök a fotelben, Bori egyszercsak felmászik, óvatosan odakucorodik hozzám, nagyon figyel a hasamra. -Vigyázok a Jujcsimja! Íme, a nővér-attitűd. Imádom.

-Mit csinálsz drágaságom? - kérdezte Apa.- Őőő, gyujmázom, miéjt? - válaszolta félszegen, a nagy munkából fel sem nézve Bori.

Ma voltunk az Aeroparkban,a legnagyobb hőséget még pont megúsztuk. Igazából nem tudom, hogy hármunk közül ki élvezte a legjobban, de van egy olyan gyanúm, hogy én...

Bori pukizott egy irtózatosan nagyot. -Bori, ez meg ki volt?-Anya! Imádom a humorát, de kezd veszélyes lenni.

Lekapcsoltuk a lámpát, mert belevilágított Bori szemébe.- Most a sötét vijágít a szemedbe! Ez a gyerek nem hülye, kérem szépen.

Fotó sajnos nincs, de épp most néztem be a szobába, hogy alszik-e a lány és egy csupasz fenék nézett farkasszemet velem. Betakartam, nehogy megfázzon, azért majd megérdeklődöm, ha felébredt, hogy ezt egészen pontosan hogy gondolta.

Jelentem, Bori remekül bírja a cumi nélküli életet. Hétfőn este kerek egy perc sírdogálás volt, kedden fél perc (a délutáni alvás ugye már régóta cumi nélkül megy a bölcsiben, azzal nem volt probléma), aztán pár nappal később már csak büszkén emlegette, hogy odaadta (!) a…

-Háromig számolok, addig gyere ide hozzám, vagy én megyek oda érted. Egy...-Kettő... - - - - - - - - - - -Bori, süket vagy?!-Igen!   Mostanában néha újra kell gondolnom a gyereknevelési módszereimet.

A lányom annyira jól nevelt, hogy még az üvöltős-fetrengős hiszti kellős közepén is köszön a liftben, amikor beszállunk valaki mellé. [Update: Miss Hiszti öt perccel később]

-Na, és most mit szeretnél csinálni?-Összepakojni. Néha erősen kételkedem abban, hogy én vagyok ennek a gyereknek az anyja.