No comment. Szeretés van.

Múlt héten csütörtökön Mami vigyázott Borira. Másnap, nemsokkal az indulása előtt a következő párbeszéd zajlott le közöttük: - Mami!- Igen, itt a Mami.- Papi nics itt.- Nem, Papi nincs itt. Én is maradok még egy kicsit veled, aztán megyek haza Győrbe Papihoz meg Tamáshoz.Bori…

Mondtam neki, hogy fáj a a hátam, azon nyomban a segítségemre sietett és adott puszit, hogy ne fájjon. Sajnos ezen már csak egy csontkovács meg egy masszázs segíthet, de mennyire cuki már. Ja, mondtam már, hogy tud cuppanós puszit adni?

chill

Hivatalosan is meg lett fertőzve. Először ugyan "nen" akart felülni, aztán meg már le sem akart szállni. Még akkor sem ijedt meg, amikor Varázs elindult alatta. Mert igen, Varázson ült. Aki tudja, tudja, ez mit jelent. Nekem sokat.  

Kivételesen nem a hallása, hanem a hulladékgyűjtése. Történt ugyanis, hogy összeszedte az étkezőasztalról az általam napokra ottfelejtett üres petpalackokat, addig-addig csavargatta a kupakjukat, amíg valahogy sikerült leszednie őket, majd elegánsan ledobta a földre az üvegeket…

(Legalábbis a hét első két napján, amíg sütött a nap.)

És amikor Papi kibontotta a sörét, komoly tekintettel ránézett, és közölte, hogy Apáé. Apa még soha nem volt ilyen büszke rá.

Az ajtóból még visszafordult, befutott a nappali közepére, megállt a plüssállatai előtt, integetett nekik és közölte, hogy "pupu". Aztán elindulhattunk.

az az, amikor a másfél évesem a hegyükkel lefelé rakja a dobozba a ceruzáit. Az összeset, kivétel nélkül. Figyeltem, nem hibázott. Ebben, kérem alássan, koncepció van.