Ma voltunk először zenebölcsi-foglalkozáson, itt van tizenöt perc sétára, egy tök szimpi zenetanár tartja, kábé tíz kisbaba plusz nyilván ugyanennyi anyuka. Éneklős-mondókázós-zörgős-játszós. Na, hát Bori pont leszarta az egészet, nem akart ő tapsikolni, meg táncikálni,…

Egy csomó új dolgot csinálunk mostanában, például sétálunk. Kábé egy hete kezdte el igazán érdekelni a járás, azóta flangál a lakásban fel-alá. A bútorok mentén vagy kézenfogva, Apával vagy oroszlánostól. És ha beérünk a közlekedőbe, akkor mutogat a villanykapcsolóra…

A ma éjszakát már nem sikerült átaludni, sőt, ment a nyűgösködés, kiabált, hogy "kérem vissza a cumit amit amúgy az előbb köptem ki", én meg persze szorgalmasan mászkáltam át hozzá. Most viszont béke van, Bori kint fekszik a nappaliban a játszószőnyegén, gagyog a bagolynak,…