Julcsit etetem, almapüré a kaja. Bori odajön, belenéz a tálkába:- Anya, ez KAKA?!

A siker az, amikor háromnegyed kilenc van, és mindkét gyerek alszik. A még nagyobb siker az lesz, amikor elverem az uramat Mortal Kombatban.

Én csak azért kezdtem el neki énekelni, hogy kicsit nyugton maradjon és le tudjam vágni a körmét. Erre teljesen lelazult és bealudt. Azt hiszem, mára beteljesítettem a női princípiumomat.

Úgy tűnik, hogy Julcsi - velem ellentétben - szereti a tejet. Bahh. Elképesztő, hogy az ember mit meg nem (t)esz a gyerekeiért.

5 napja se férj, se gyerek. Már kezdtem magam egész magányosnak érezni. Aztán Julcsi bordán rúgott.

Ülök a fotelben, Bori egyszercsak felmászik, óvatosan odakucorodik hozzám, nagyon figyel a hasamra. -Vigyázok a Jujcsimja! Íme, a nővér-attitűd. Imádom.

Úgyhogy lesz egy Julcsink. :)

A babánk akkora, mint egy áfonya. És hányingerem van és fáj a fejem és fáradt vagyok.

Butupp-butupp-butupp, így csinált a babánk szíve az ultrahangon. Azt hiszem ez a terhességeim egyik kedvenc pillanata; amikor először hallom a szívem alatti szívverést.

... az agya. Ugyanis a babánk akkora mint egy borsó (imádom ezt a terhességes appot) és már van agya is.