-APAA! A KÖNTÖS JEMAJADT! -Hogy kell ezt szépen mondani?! -Jégyszíves apa a köntös jemajadt.   Na. Mindjárt más, nem? Megy ez. (1-0 oda. Ismét.)

Én csak azért kezdtem el neki énekelni, hogy kicsit nyugton maradjon és le tudjam vágni a körmét. Erre teljesen lelazult és bealudt. Azt hiszem, mára beteljesítettem a női princípiumomat.

Bori festeget az asztalnál, Apa a tegnapi Broncos-Patriots meccs ismétlését nézi a háttérben. A kommentátor lelkesen őrjöng. Bori egyszer csak megszólal: -Hoj van Jobi bácsi?   Robi bácsi az a 2 méteres állat, kislányom, akin három ember lóg és még így is fut. Csak nehogy Patriots-rajongó…

Reggel, fél nyolc, befekszem mellé az ágyba, hogy felkeltsem. Kinyitja a fél szemét, konstatálja, hogy én vagyok, majd átfordul a másik oldalára és határozottan közli, hogy "én még ajszom". Az alma nem esett messze. Mamikám, utólag is elnézést kérek minden undok reggelemért. Apától meg előre is.

-A! Hajjottad ezt?-Mit?-Ugatott egy kiskutyus.-Nem hallottam.-Én sem. ******************************* -Apa, jaj de büdös vagy.-Miért?-Mejt bejehempejgőztéj a kutyakakiba!  (Just for the record: Apa egyáltalán nem volt büdös.)

- Én máj jovagojtam csacsin!- Igeeen? És mikor?- Amikoj jáüjtem! (Buta fejem. Hát hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni.)

- Na, futás fogat mosni.- Apa, ezzej a nagy pocakkaj máj nem tudok szajadgájni! Kezd olyan érzésem lenni, hogy ez a gyerek gúnyt űz belőlem.

- Anya, te igazábój máj néni vagy. Ha valaki keresne, szemránckrémért és hajfestékért mentem.

A trollkirálylány hullapelyhest énekelget a kiságyban este negyed tízkor.-Bori, aludjál!-NEM!A röhögés miatt nem tudtunk vitába szállni vele. [Aztán persze elaludt - miután pucérra vetkőzött. Szokás szerint. Troll.]

Ma befontam a hajamat. - Úúú, anya, kajácsos a coffod!