Nem unatkozunk itthon. Szombat délután hatalmas Rizikó-partyt csaptunk, úgy elvertük a fiúkat a húgommal, ahogy kell, úgyhogy végül kapituláltak (háhh!), bár arra fogták, hogy Bori felébredt és fürdetni kellett. Peeersze.

Vasárnap meg kimentünk a loviba délelőtt, hadd szívjon a gyerek egy kis lószagot. (Na és persze Anya is.) Meg mindenki nagyon kíváncsi volt már a legfiatalabb lovasra. Megjegyzem, az én lányom: beértünk az istállóba, megcsapta az orrát a lószag, és kipattantak a szemei, hogy na ez meg micsoda. Ó, majd megtudod édes lányom, majd megtudod. Előbb fogsz lóra ülni, mint hogy járni tudnál, az tuti.

Szóval Bori mindenkinek nagyon tetszett, neki is nagyon tetszett mindenki. Szerintem főleg Zsófi meg Csilla és az ő nagy kérdéseik (bocsi csajok, de ezt nem hagyhatom ki):

1.) És otthon mit csinál? Ugyanezt? (Nem, amúgy otthon Kantot olvas és tőzsdézik.)
2.) És honnan tudjátok, hogy alszik? (Csukva van a szeme bmeg :D)

Hát ezen behaltam.

Este vacsira voltunk hivatalosak J. Tamás (45 éves, 3 gyermek édesapja) születésnapját ünnepeltük. Borinak nem nagyon tetszett a hordozókában ücsörgés, inkább hozzám bújt. De egy idő után elfáradtak a gyerekcipelő izmaim (még gyúrnom kell) és inkább leterítettem a plédjét egy kisasztalra és ráfektettem, aludt is vacsi végéig, mint a bunda. Mit nekünk pelenkázó, kiskád, meg kiságy. Vágódeszka, kolbászkeverő teknő, asztalka, az az igazi.

Hazafelé az autóban azért volt egy kis üvöltés (de nem egész hazáig, állati jófej volt és hagyta magát megnyugtatni), éhes volt már, de még a fürdést is ki kellett bírnia, na ez már kevésbé tetszett neki, de jelentem túlélte, nem halt éhen. Huh, micsoda mázli.

Hétfőn nagy alvás után folytatódtak a kalandok az orvosnál, délután pedig a szuperkeresztanya és a szupernagyi jóvoltából teljesült a kettes számú kívánságom: egy kis idő Apával kettesben; elmentünk moziba. Utána persze irtó lelkiismeret-furdalásom volt, mert Bori hiányolt, és egy darabig nem is tudták megnyugtatni, mert nem volt eléggé anya-szaguk, de aztán inkább elfáradt a sírásban és elaludt. Úgyhogy egy kis önmarcangolás után megfogadtam, hogy legközelebb majd A Hobbitra megyek el, addig önmegtartóztatok, ennyit igazán kibírok. (Bár most jutott eszembe, hogy van jegyünk a Roger Waters: The Wall koncertre... na jó, ezzel ezért kivételt teszek, különben is Bori akkor már 5 hónapos nagylány lesz.)

Hát ezek mennek, meg a bárányfellegek.