Szombaton Kati vette észre Bori jobb füle előtt a dudort. Fájni nem fáj neki (tapiztuk eleget), de azért úgy gondoltuk, mégiscsak jobb, ha hétfőn megnézi a mi szuperdoktornénink, Julcsi néni. Rögtön el is küldött minket a gyereksebészetre, hogy mutassuk meg szakorvosnak. Próbáltam nem bepánikolni a helyzettől - minek is, amíg nem tudjuk, mi ez - végeredményben egészen jól sikerült. És felesleges is lett volna a pánik, az orvos szerint csak egy kis haemangiomáról (emberi nyelven ez annyit tesz hogy a kis, kitágult vérerek összetömörülése) van szó. * Azért kéne egy ultrahang, mázlink volt (igazából a doki jófejségén múlott), mert keddre kaptunk is időpontot. Nagyon nézett az ultrahangos orvos, mert már előre közölte, hogy "na most össze fogunk veszni kicsit", ehhez képest Bori meg se nyikkant, amikor felkente az arcára a hideg zselét, és végig a vizsgálat alatt egy hangja sem volt. Jaj de büszke voltam rá.

Eredmény: valószínűleg tényleg érdaganat, ők nem csinálnak vele semmit, de meg kell mutatni orr-fül-gégésznek, mivel a fültőmirigy területén van. Oké, főnök, akkor ezzel még lesz egy-két körünk ha hazamentünk. Addig is: csak semmi pánik.

* Egészen addig voltam nyugodt, amíg rá nem kerestem a neten. Aki jót akar magának, az ne nézzen képeket róla. Tényleg.