Julcsi csuklik. Csak a szokásos esti program. Boldog új évet mindenkinek!

Este fél tíz, Bori halkan dumál a kiságyban.* Apa beszól neki:- Mi a helyzet, Bori?- NEM!Téma lezárva. *(Épp azt sorolta, hogy melyik lovakra fog felülni, ha két ünnep között kimegyünk a lovardába. Láv.)

Gázszerelő belép a lakásba. Bori köszön neki, majd közli, hogy "ajja van a jadiátoj". Csak hogy tudja, merre hány óra.

- Én máj jovagojtam csacsin!- Igeeen? És mikor?- Amikoj jáüjtem! (Buta fejem. Hát hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni.)

- Na, futás fogat mosni.- Apa, ezzej a nagy pocakkaj máj nem tudok szajadgájni! Kezd olyan érzésem lenni, hogy ez a gyerek gúnyt űz belőlem.

- Anya, te igazábój máj néni vagy. Ha valaki keresne, szemránckrémért és hajfestékért mentem.

A trollkirálylány hullapelyhest énekelget a kiságyban este negyed tízkor.-Bori, aludjál!-NEM!A röhögés miatt nem tudtunk vitába szállni vele. [Aztán persze elaludt - miután pucérra vetkőzött. Szokás szerint. Troll.]

- És milyen körettel eszed a rántott csirkét? Mit kérsz hozzá?- Süteményt! - válaszolta Bori, majd nem sokkal később cukorsokkot kapott. Azóta az ágyon ugrál.

Van egy ilyen testépítős-táplálkozáskiegészítő bolt az utcánkban. Nyilván hozzá illő plakátokkal meg ilyenekkel. A bolt előtt egy félpucér, csupasz, túlgyúrt bronzember vigyorog a járókelőkre. Akárhányszor elmegyünk mellette, Bori megáll előtte, feltűnően rámutat és hangosan kiröhögi. Esküszöm, hogy…

Úgy tűnik, hogy Julcsi - velem ellentétben - szereti a tejet. Bahh. Elképesztő, hogy az ember mit meg nem (t)esz a gyerekeiért.