Szeretem az olyan vendégeket, akik előtt nem kell megjátszani, hogy minden hiperszuper, hogy jól bírom a három hete tartó férjnélküliséget; akiket nem kell kiszolgálnom, mert feltalálják magukat; akikkel értelmes és fontos dolgokról lehet őszintén, tabuk nélkül beszélni; akik beállnak gyereket…

A tökéletes vasárnap délután az, amikor mindenki alszik körülötted, de te már kialudtad magad, így van még időd olvasni és nassolni egy kicsit az ebédről maradt lasagne-ból. (A romokban heverő konyhától ezesetben természetesen eltekinthetünk.)

A siker az, amikor háromnegyed kilenc van, és mindkét gyerek alszik. A még nagyobb siker az lesz, amikor elverem az uramat Mortal Kombatban.

És akkor két órával azután, hogy leültem vacsorázni, végre tényleg leültem vacsorázni.