- Darázzsal aludtam! - meséli mosolyogva, távolba révedő szemekkel. A haja kócos, még nem egészen tért vissza az álomból az ébrenlétbe.- Igen, Darázzsal álmodtál? De jó! És mit csinált Darázs álmodban?- Vágtázott! Én voltam a lovasa! És apuci nézte, nézte, ahogy vágtázunk. Eljött megnézni, hogy…

Bori szerint nem jó a hőméretem.

-Van olyan, akinek két apukája van.-Igen, van olyan.-És van olyan, akinek két anyukája van.-Így van, olyan is van. Lebuktam. Nem az alaptörvényt olvasgatom neki esti mesének. My bad.

"Anya, megtanulsz majd FINOMAN teát főzni?" Azt hiszem, megvan a véleménye a konyhaművészetemről.

"A lányok hercegnőknek öltöznek, a fiúk az autójukkal intézkednek." Az autósat még értem, de a hercegnőset nem tudom, honnan szedte. A nemi szerepek definiálásán mindenesetre még dolgoznunk kell.

-De miért támadták meg?-Mert mérgesek voltak rá.-De miért voltak mérgesek?-Mert ellopták a kiskutyáikat. Én is mérges lennék arra, aki ellopna téged. Én is megtámadnám.-Jó, majd harapd meg!

"Elég bánatos idő van ma." Vissy Károly tanulhatna tőled, lányom.

Miután felporszívózta az előszobát és az étkezőt, szólt, hogy vigyem oda hozzá Julcsit, majd ő vigyáz rá, amíg én megcsinálom a kajáját. Van még valaki, aki nem érti, hogy vagyok ilyen kisimult 2 gyerekkel?

-Ó, Julcsi, belilult a lábad? Jaaaaaj...-Elkapta tőled? Dr. Szokoly Borbála szólt. (Mondjuk ahogy az én lábam kinéz, az már tényleg kóros.)

Megyünk a rakparton.-Ez Győrújbarát Balatonja? Inkább anyázzál kislányom az előttünk csiguló autósoknak onnan az anyósülésből, az jobban megy. Majdnem olyan jól, mint apának.