Hagyma volt az uzsi a bölcsiben. Bori mellett nem lehet megmaradni; ha kinyitja a száját, még a szememet is csípi.

Bori egész hétvégén pelus nélkül volt, egyszer vagy kétszer kellett takarítani utána, egyébként gyűlt a sok matrica a pisi-albumba. Ma pedig bölcsiben sem adtak rá pelust és csak egyetlen egyszer pisilt be. Alakul a dolog.

Amikor elindultam Boriért a bölcsibe, akkor már pont nem esett, meg még pont nem esett. Írtam is Apának, hogy mekkora mákom van, hogy megúsztam a két nagy zuhét, de a dolog villamoson belülről sem festett barátságosan. Konkrétan rohadt félelmetes volt, kábé a vihar közepén lehettünk, én ilyen…

Őszintén? Még el tudtam volna viselni pár napot kettesben a kedvenc férjemmel. De azért a kis esti fürdés-cumisüveg-mese-Bóbita rituálénknál meg már azt éreztem, hogy de jó, hogy újra itthon van. Alig várta, hogy szerdán mehessen már bölcsibe, már ugyanolyan hangsúllyal mondja, hogy "bőőccsibe",…

Majdnem problémamentesen abszolváltuk az első főállású dolgozós-bölcsis hetet. Reggelente együtt mentünk bölcsibe, aztán Apa kirakott engem és ment ő is dolgozni. Délutánonként meg ő ment Boriért, én meg érkeztem, amikor tudtam. Nagyon furcsa volt, hogy kábé csak két órát…

Bori maci csoportos lett a bölcsiben. Átrakták a nagyokhoz, "mert olyan szépen beszél". Elég büszke vagyok, na. Ja, plusz ma megtanult buborékfújóval buborékot fújni. Nemsokára meg majd mehetünk a diplomaosztójára, mi?! Olyan gyorsan nő.