A péntek az a nyűgös nap - ez kábé öt perc után kiderült, miután odaértünk a bölcsibe. Nagyjából az összes gyerek olyan is volt, Borit is beleértve, pedig nyolc után ébredt. Tízórainál mondtam neki, hogy haza fogok menni és alvás után jövök érte, már akkor sem tetszett neki a dolog. Még csak az előtérben húztam a cipőmet, amikor hallottam, hogy már anyázik, később kiderült, hogy tizenegykor már a cumiját is oda kellett adni. Volt egy másik beszoktatós kislány, akivel felváltva féltékenykedtek egymásra, amikor B épp a másikójukkal foglalkozott, amíg ki nem derült, hogy Borinak igazából tökmindegy, ki foglalkozik vele, csak legyen valaki, így aztán ő átkerült K ölébe.

Ebédre alig evett valamit, az elalvás is nehézkes volt kicsit, de végül is aludt másfél órát, mire felkelt, már ott voltam. Rosszkedvűen ébredt, aztán amikor meglátott, kábé a megkönnyebbüléstől sírta el magát, hogy végre Anya hazamenekíti.