Nagykabátban-pulcsiban indultunk el reggel, mire odaértünk, le is rohadt rólunk minden, olyan meleg lett. De legalább ki lehetett menni az udvarra tízórai után. Addig ugyanaz volt a menetrend, mint tegnap, anya-anya, de játsszál nyugodtan, itt vagyok, anya-anya.

Aztán evés után elindult a csipet-csapat az udvarra, én felvettem a cipőmet, hogy kimegyek velük, de végül Bori kapásból feltalálta magát, úgyhogy maradtam bent leskelődni. Majdnem egy órán keresztül tök jól elvolt, csúszdázott B-vel, meg homokozott, szerintem kábé fel sem tűnt neki, hogy nem vagyok ott vele. Egy idő után azért észrevette, akkor B behozta hozzám, nehogy megijedjen, hogy otthagytam, és el is indultunk haza.

Ja, és alma lett a jele. Felsorolták nekünk, hogy mi lehet, kérdezgettem, hogy na, Bori, mi legyen a jeled? Napocska? Alma? Szívecske? Baba? Eper? És közben mutogattam a törölközőtartók mellé ragasztott kis képeket. Leragadt a mosdóhoz legközelebb lévő akasztónál, nézegette meg fogdosta egy darabig, aztán közölte, hogy aaama. Így lett aaama a jele.

Estére jól elfáradt, bár egyébként szerintem én még jobban. Tisztára lenulláz ez a beszoktatás. Pedig nem is én szokom be.