1. A franciaágyon hesszeltünk, elindult arccal lefele. Rászóltam, hogy nem úgy mászunk le, már készültem, hogy beállítom menetiránynak háttal, de semmi szükség nem volt rám, megfordult és letolatott. Kábé ötször mutattam meg neki múlt héten, hogy hogy kell. Jó, lehet, hogy volt az hét is.

2. A Cifra palotát palotát énekeltem neki, ő meg nagy izgatottan elkezdett de-de-dezni meg mutogatni. Eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy az ablakra mutogat. Mert igen, Zöld az ablaka. (Nem, amúgy fehér, de ablaknak határozottan ablak.)

Mindig meglep.

[2014.03.03. 19:35 update: közös családi ágyneműhúzás volt, Bori természetesen az ágy közepéről segédkezett. Gondoltam tartunk egy kis bemutatót Apának, mondtam Borinak, hogy mutassa meg, hogy kell lemászni az ágyról. Annak rendje és módja szerint le is tolatott, mindenki megtapsolta (ő is magát). Ez annyira tetszett neki, hogy miután visszakéredzkedett az ágyra, újra nekiindult seggirányba, menet közben meg már fél kézzel előre tapsolt magának.]