Ma először fordult elő, hogy Bori mászott. Rendesen, tisztességesen, ahogy illik. Nem a hasán kúszott, alkarra támaszkodva húzva előre magát (eddig így közlekedett), nem. Négykézláb, aztán egyik láb másik kéz, másik láb, egyik kéz. Úgyhogy most már tényleg be kell…

Bori a sziréna. P.S.: közben kiderült, hogy ő valójában egy autobot, és evés közben átváltozott mentőhelikopterré. De valami probléma lehet a tömítéssel, mert menet közben sütőtökös nyál szivárgott a rotorjából.

- Azt inkább ne nyalogassa!- De ilyen recés és jó a fogínyének.- De koszos.- Ha az is volt, már lenyalogatta róla. Ez kikezdhetetlen érv, nem tudok vitatkozni vele. 1:0 oda.

Az éjjel azt álmodtam, hogy Borinak már van foga. Sok. Még csodálkoztam is a tökéletesen hiánytalan felső fogsoron, hogy jé, ez meg hogy kerül ide, de aztán reggel ellenőriztem, nincs fogacska. Egy se. Csak egy fogzó, nyűgös gyerek, aki utálja, hogy nem lehet kimozdulni, mert esik…

Mosogattam (!), aztán amikor hátrafordultam megállt a szívem egy pillanatra. Where is Waldo? Nyilván a szőnyegén kerestem. Hát nem ott volt. Kellett 2 másodperc amíg újraindult a szívműködésem és a látómezőm jobb alsó sarkában észrevettem a mozgást. Egyre szórakoztatóbb a…