Ma először fordult elő, hogy Bori mászott. Rendesen, tisztességesen, ahogy illik. Nem a hasán kúszott, alkarra támaszkodva húzva előre magát (eddig így közlekedett), nem. Négykézláb, aztán egyik láb másik kéz, másik láb, egyik kéz. Úgyhogy most már tényleg be kell szereznünk a konnektordugaszokat, sarokvédőket, etc.

Ha eddig úgy tűnt, hogy "nem is tudjuk, hogy gyerekünk van", hát akkor azt hiszem majd most megtudjuk, hol lakik az atyaúristen.