Ma este, annak örömére, hogy egy éve derült ki, hogy van egy Borink - aki akkor még csak egy kis petezsák volt, ahogy ezt Apa kifejtette; Bori hatalmas szemekkel figyelte, mit mesél neki - szóval ma este elmentünk moziba. Kertmoziba. Mind a hárman. Előtte beugrottunk egyet fagyizni, amíg vártuk, hogy sorra kerüljünk, Apa megigazgatta Bori pelusát. És kiderült, hogy van benne kaka. Nem sok, de Apának pont sikerült belenyúlnia. Remélem ez azt jelenti, hogy megnyerjük a lottót a héten. Szóval volt még egy utunk haza pelust cserélni és kezet mosni, csak utána indultunk. Bori odafelé nézelődött a babakocsiban, ott egy darabig nézte a filmet, a fényeket, a közönséget, aztán hozzám bújt és elaludt. Megpróbáltam visszacsempészni a babakocsiba, de nem sikerült, úgyhogy még nézelődött egy kicsit. Nem sokáig, mert el kellett indulnunk, hogy hazaérjünk a 10 órás etetésre (na meg a vízilabdameccsre). A lányka teljesen belelkesült a lámpáktól, a mozitól, na meg attól, hogy ő már ilyen nagylány, hogy este elmehet szórakozni, egész hazáig be nem állt a szája, minden fának meg kerítésnek elmesélte, hogy mi minden történt vele. Itthon aztán bevágta az egész adag tápszerét és beájult.

Magyarország:Montenegró - 3:2 a harmadik negyed elején, csak így tovább.

A francba, 3:3. Mindegy, ezt a napot már semmi (GÓÓÓÓÓL) nem tudja elrontani. 4:3.