Uh, de jó volt ez a balatoni nyaralás. Rám is rám fért már erősen egy kis kimozdulás-kikapcsolódás, kezdtem magam elviselhetetlennek érezni. És így, hogy ennyi bébiszitterünk volt (Anyukám, keresztanyám, unokatesóim, húgom, sőt, még az öcsém is! - nem is gondoltam volna, hogy ő így ellesz Borival, azért ez egy 12 éves fiútól nem megszokott szerintem, mindenesetre irtó jól elszórakoztatják egymást) így nekünk is tényleg pihenés volt. Még annak ellenére is, hogy a Hölgy továbbra is hajnalban ébredt, de már eljutottam odáig, hogy átvettem Anyukám módszerét (elvégre gyógyszerész, csak tudja, mit csinál) és előre megcsináltam este tápszerét, úgyhogy csak melegíteni kellett hajnalban.

Merthogy tej még mindig kevés, és egyre kevesebb, lassan beletörődök, hogy vége az ingyenkajának, ezentúl Bori kizabál minket a vagyonunkból. Úgyhogy Apa kereshet ezerrel, hogy etetni tudjuk Szörnyikét, aki már 5,4 kg volt a mai pucér méredzkedésnél, ami nem is csoda, mert egy doboz tápszert (~2000Ft) 6 azaz hat nap alatt fogyaszt el. Nem csoda, hogy mostanra olyan pocakot növesztett - bár ő a tokájától nem látja - hogy már nem kényelmes őkelmének a hason alvás, úgyhogy szerencse, hogy van neki egy háta is. Még nagyobb szerencse lesz, ha rájön, hogy hasról hátra nem csak véletlenül lehet átborulni - ez már remekül megy - hanem szándékosan is át lehet fordulni. (De kezdi érteni, legalábbis kepeszt ezerrel, aztán amikor sikerül, akkor jól elgondolkodik, hogy na most ez hogy is volt.)

Na de vissza a Balcsihoz. Bori imádta a pancsolást, igazi kétéltű ez a kiscsaj. Nézegette a fodrozódást, a csillogás, na meg a buborékokat. A pezsgőfürdőből kijövő bubik voltak a kedvencei, csak úgy kapkodta össze-vissza a fejét, ahogy szaladgáltak a vízen. (Ja, ez medence, nem a Balaton. Abban ugyanis nem voltunk. Tele van halakkal, halkakival, növényekkel, iszappal, meg mindazzal, amit a vitorlázók vízre eresztenek kis fekete zacskókban, ugye K. A. Persze ettől még lehet jó, csak én nem megyek bele. Bori meg majd belemegy Apával, ha szeretne. Visszatartani nem fogja az én kis víziszonyom, majd integetek nekik a partról.) Szóval kiderült, amit a fürdések alapján eddig is tudtunk: kell vinni babaúszásra. Mert az jó.

Még egy dologra volt nagyon jó ez a sok pancsolás: a csaj lefáradt. Úgyhogy simán elaludt az idegen kiságyban, a babakocsiban, vagy épp a hangzavarban a strandon. Csak a kis (igazából hatalmas) tappancsa lógott ki a kendő alól, ahogy a yachtkikötőre néző nyugágyában pihegett. Azt hiszem ez kimeríti a "tök cuki" fogalmát.

Az elalvással a hazaérkezés óta sincsenek problémák, nem úgy az ébrenléttel. Az idegeim szerint túl sokat van bekapcsolva mostanában a nyafka üzemmód, Bori folyamatos szórakoztatást igényel, de már én unom magamat, miután egy nap harmadszor mondom el a Meseboltot, vagy éneklem el neki az Aladdin betétdalát, ő persze továbbra is imádja. Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy foglalkozni kell vele, dehogyis. Csak azt viselem nehezen, hogy maximum 2-3 percig van el egyedül, utána kezdődik a vinnyogás, ergó pisilni sem tudok úgy elmenni, hogy utána még nyugodtan kezet is moshassak. Házimunkáról álmodni sem merek, pedig de jó lenne (úristen, ezt én tényleg leírtam?!), bár lehet, hogy abban az 5 percben mondjuk ki tudnám takarítani a WC-t, amíg elvan az autós hordozóban, csak vannak dolgok, amiket meg elvből nem csinálok meg mellette, úgy mint Domestosozás, portörölgetés. Úgyhogy erre marad az alvásideje, amikor meg tejet fejek, mosogatok, esetleg ebédelek. És bevallom, mostanában én is szoktam aludni vele egyet vagy délelőtt vagy délután, mivel egy ideje a hajnali etetés éjszakaiba ment vissza, megint 3 körül ébred, mint a régi szép időkben, és már meg sem próbálom visszaaltatni, mert úgy beszippantja a teljes adag kaját mint valami kis fekete lyuk (egyébként pont olyannak tűnik a szája a cumisüveg másik végén keresztül), tehát éhes, nyilván kell neki még az az éjszakai evés. Ami nem baj, csak nekem kell visszaszoknom erre a dologra. Na meg kicsit bonyolultabb a tápszerrel, mint annó a jó öreg cicikkel, de megint csak azt tudom mondani: ez van.

De mindezek ellenére még mindig mi vagyunk a legvidámabb barakk, nem is lehet ez másként, mikor a világ olyan izgalmas és annyi felfedezni való van benne. (De ezt mintha már említettem volna korábban.) Tegnapelőtt például Szörnyi rácsodálkozott a Tükörbéli Másik Borira, rámosolygott, és amikor az visszamosolygott, még szélesebben elvigyorodott. Nem lehet nem imádni.