Julcsi csuklik. Csak a szokásos esti program.

Boldog új évet mindenkinek!

Este fél tíz, Bori halkan dumál a kiságyban.* Apa beszól neki:
- Mi a helyzet, Bori?
- NEM!
Téma lezárva.

Gázszerelő belép a lakásba. Bori köszön neki, majd közli, hogy "ajja van a jadiátoj". Csak hogy tudja, merre hány óra.

- Én máj jovagojtam csacsin!
- Igeeen? És mikor?
- Amikoj jáüjtem!

(Buta fejem. Hát hogy lehet ilyen hülyeséget kérdezni.)

- Na, futás fogat mosni.
- Apa, ezzej a nagy pocakkaj máj nem tudok szajadgájni!

Kezd olyan érzésem lenni, hogy ez a gyerek gúnyt űz belőlem.

- Anya, te igazábój máj néni vagy.

Ha valaki keresne, szemránckrémért és hajfestékért mentem.

A trollkirálylány hullapelyhest énekelget a kiságyban este negyed tízkor.
-Bori, aludjál!
-NEM!
A röhögés miatt nem tudtunk vitába szállni vele.

[Aztán persze elaludt - miután pucérra vetkőzött. Szokás szerint. Troll.]

- És milyen körettel eszed a rántott csirkét? Mit kérsz hozzá?
- Süteményt! - válaszolta Bori, majd nem sokkal később cukorsokkot kapott.
Azóta az ágyon ugrál.

Van egy ilyen testépítős-táplálkozáskiegészítő bolt az utcánkban. Nyilván hozzá illő plakátokkal meg ilyenekkel. A bolt előtt egy félpucér, csupasz, túlgyúrt bronzember vigyorog a járókelőkre. Akárhányszor elmegyünk mellette, Bori megáll előtte, feltűnően rámutat és hangosan kiröhögi. Esküszöm, hogy nem tőlem látta.

Úgy tűnik, hogy Julcsi - velem ellentétben - szereti a tejet. Bahh. Elképesztő, hogy az ember mit meg nem (t)esz a gyerekeiért.