A fáradtság ellenére tegnap nemigen tudtam elaludni, paráztam a mai naptól, most hagytam ott először. Elég későn értünk oda, mert a kisasszony sokáig aludt, pedig Apa konyhában csörömpölt, én a fürdőben tettem-vettem, de semmi, csak 8 után ébredt. Bárcsak ezt hétvégén is így csinálná.

Tízórai után, mikor a bölcsiben kimentek az udvarra, elmondtam neki hogy én elmegyek majd vásárolni, ő meg itt marad játszani és visszajövök érte ebéd előtt, mikor bemennek az udvarról. Nem tudom, mennyire jutott el a tudatáig, mindenesetre nem volt belőle gond, aztán B kicsit elterelte a figyelmét, amíg én eljöttem. Ez fél 11-kor volt, úgy beszéltük meg, hogy délre megyek vissza, ha bármi gond van, hívnak.

Egy óra múlva csörgött a telefonom, Á, a családi napközi vezetője hívott, hogy indulhatok visszafele, mert most kezdett el nagyon keresni, nehogy rossz élmény legyen. 10 perc múlva, mikor odaértem, teljesen nyugodtan elvolt B kezében, épp az óráját nézegette, oda se nagyon akart jönni hozzám. Végül azért elköszöntünk, B már puszit is kapott, itthon meg bedőltünk az ágyainkba és aludtunk. Tényleg fárasztó ez a bölcsi.