Csütörtökön utaztunk a Mamámékhoz Bonyhádra, először tömegközlekedtünk oda. Bori egészen jól viselte a vonatutat, persze a kedvenc könyvének társaságában nem volt nehéz.

Papa bejött értünk Szekszárdra, persze az unokatesóim sem maradhattak otthon. Innentől kezdve egyébként kábé végig a lányok bébiszittelték Borit, tök jól elvoltak. Olyannyira, hogy Bori aludni sem volt hajlandó aznap ebéd után, egész délután Lillával és Gigivel játszott.

A másnapi csekélyke három órás szundival persze behozta a lemaradást, főleg, hogy délelőtt körbejártuk a piacot, meg fél Bonyhádot, az is lefárasztotta. Kicsit később én is lefeküdtem aludni, aztán végül Bori előbb ébredt, mint én, Mama vette ki a kiságyból és még vagy háromnegyed órát játszottak, néha megkérdezte hogy hol vagyok, aztán tudomásul vette, hogy alszom, és mászkált tovább.

Szombaton szerencsésen sikerült hatkor kelni - és a szerencsést itt most kivételesen tényleg komolyan gondolom - így még ebéd előtt tudott aludni egyet. Ami azért volt szuper, mert aznap ünnepeltük Mama és Papa ötvenedik (!) házassági évfordulóját, mentünk étterembe ebédelni, ergó délután úgysem aludt volna egy szemet sem, főleg, hogy akkor már ott volt, Apa, Ma, Pa, Ta és Ta és Ette is.

Vasárnap meg ettünk egy jó kis halászlét (ami mindig finom, de ez most tényleg nagyon jó lett), aztán Bori aludt egyet, és már le is telt a vakáció, indultunk haza busszal. És Apa nagyon boldog volt, mikor hazaértünk, mert ez volt az utolsó alkalom, hogy tömegközlekedtünk vidékre, mert már a nevünkön van az autókánk, a héten már azzal megyünk haza Győrből.* (Neve még nincs az új családtagnak, akinek van ötlete, bátran jelezze! Nőnemű, ebben már megegyeztünk.)

To be continued...

*Igen, ugyanis a héten Apa megy Németországba, az unokatesóm és a húgom meg jönnek hozzánk, aztán velük megyünk vissza Győrbe, oda érkezik Apa is, jól meg van ez szervezve.)