Ma nyoma sem volt a tegnapi kiabálós-ajtócsapkodós hangulatnak, csupa vidámság voltunk! Pedig Bori csak kétszer háromnegyed órát aludt, és kétszer is négy órát (!) volt ébren. Nagylányosodik asszem.

Egész nap gyakorolta, hogy kell felállni, aztán meg leülni, beterpesztett, berogyasztott, aztán lehuppant a fenekére. Aztán újra felállt, és így tovább. Ha ezt megunta, akkor meg elkezdte felfedezni a lakást, az előszobában lévő babakocsi mocskos kereke továbbra is sláger, bár néha elcsábítja a túloldali tükörben lévő Másik Bori. És akkor hümmögve-vigyorogva odakúszik és ad magának egy puszit, meg jól elbeszélget magával. És a Másik Bori visszavigyorog és válaszol és ő is ad puszit. Aztán ha megtörtént az eszmecsere, bemászik utánam a konyhába (az én Borim, a Másik marad a tükörben), megkapirgálja a partvist, majd a Konyhabeli Másik Borival is eldiskurál, ő a sütő ajtaján lakik.

Ha épp a másik irányba indul, akkor mindenképp felkeresi a fotel mögötti papucstartót (eredetileg újságtartó), ellenőrzi a függöny szakítószilárdságát, majd kicsit megtépkedi az étkezőasztal mögötti növényt.

Egyébként már a vécére is utánam jön. Egy perc nyugtom sincs, de nem bánom. Imádom nézni, ahogy szöszmötöl, felfedez, küzd és győz. Megzabálom.