Tegnap alapból pocsék napunk volt, Bori fogzásának csúcspontja nem kompatibilis a menstruációm első napjával. Egész nap nyávogott meg sírt, délután már olyan keservesen, hogy remegett az alsó állkapcsa a fájdalomtól, addigra már én is bőgtem. Aztán inkább összeszedtem magam és beadtam neki egy Germicid C kúpot, én meg bevettem egy Flectort és így sikerült elaludnunk. Egy háromnegyed órára. Bori sírva ébredt, én meg úgy éreztem felkelni sem vagyok képes, olyan gyenge vagyok. Szóval elég szar nap volt, na. Aztán este hazajött Apa és a világ újra megmenekült. Mindenki megnyugodott, mindenki örült.

A jókedv és béke egészen este negyed egyig tartott, amikor is arra riadtam fel, hogy Bori fuldokolva felsír. Gyorsan átrohantam hozzá (csoda hogy nem mentem neki az ajtófélfának, mint rendesen), sírt, kapkodta a levegőt. Szegényem bukott egyet, és utólag már nem tudom, hogy az ment-e fel az orrába is, vagy alapból be volt dugulva, a lényeg, hogy tele volt trutymóval az orra és nem kapott levegőt. Miután rájöttem, hogy nem fog tudni így megnyugodni és visszaaludni, elővettem az orrszívót. Persze még nagyobb kiabálás és kapálózás lett a vége (meg egyre több trutyi a sírás miatt), kénytelen voltam Anyukám régi módszeréhez folyamodni: leültem a földre, a fejét a combjaim közé raktam, a lábaim a karjain, így legalább nem jött ki másodpercenként az orrából a szipka. Na de akkor kezdődött csak igazán az ordítás, erre már Apa is átjött, aztán együtt próbáltuk megnyugtatni Bömbit, sikertelenül. Közben áttelepültünk a nappaliba, hogy ne zavarjuk a szomszédokat (őszintén megmondom én pont leszartam a szomszédokat, de nem szálltam vitába), bevetettünk egy kis orrcseppet az utolsó szíváshoz, hát úgy sem jött ki rendesen, csak szörcsögött szegénykém. Nagyon nehezen nyugodott meg, ültünk a szőnyegen, ringattam előre hátra, Apa mögöttem ült, hogy ne szakadjon le a hátam, átölelt minket, összességében egészen idilli pillanat lett volna, kár, hogy a takony elrontotta. Már bocs, de így történt. Végül sikerült megnyugtatni Borit, kapott egy kúpot is, akkor már minden rendben volt, Apának még egy kis mosoly is járt és elpanaszolta, hogy milyen Nagy Baj történt vele. Szipogva-szörcsögve, nehezen aludt vissza, aztán végül ma reggel jókedvűen és takonymentesen ébredt. Nagy Baj Ende.

Ja, és hogy valami vidámság is legyen: Bori tud puszit adni. Kicsit unszolni kell néha, de aztán amikor rájön, hogy mit akarok, akkor mosolyogva, nyitott szájjal hajol az arcom felé és tisztességesen összenyálaz. Sőt, tegnap délután egyszer még grátisz puszit is kaptam, kérés nélkül. Finom nyálasat persze.