Egy hete kezdődött, így. Volt nagy sírás-rívás, aztán a varázskendő persze segített a nagy bajon. Én meg előrelátó módon felkészültem a fog-apokalipszisre és az egész rágóka-arzenálunkat bekészítettem a hűtőbe. A baj csak az, hogy nem kell neki. Minden mást megrág (a kezemet előszeretettel, baromi erősen tud ám harapni fogaknélkül is), de a rágókák valamiért nem kellenek neki, se melegen, se hidegen, sehogysejó, semmisejó, anyanagybajomvan, anyasegíts, anyasírok, nézdmekkorakrokodilkönnyek, ígyfájnekem. Ma-ma-ma-ma.

Anya idegi tartalékai meg két nap után kimerültek és nem volt elég türelmes és akkor aztán még nagyobb sírás volt. És akkor jött Apahős, és megmentette a világunkat. Átvette Borit, megnyugtatta, elaltatta, aztán engem is megnyugtatott és elaltatott és ez így ment egész hétvégén és tegnap meg ma már igazán végtelenül türelmes voltam Borival. Szükség is van a türelemre, neki most sokkal rosszabb, mint nekem, ez biztos. Általában háromnegyed-egy órán keresztül nyugtatgatni kell alvás előtt, sír, keservesen, nálam megnyugszik, aztán ha lerakom sír tovább. Az előbb épp azzal sikerült megnyugtatni, hogy az állát masszíroztam körkörösen, szóval szerintem az egész állkapcsa fáj szegénykémnek.

Pedig én próbálom, jaj, úgy szeretnék segíteni neki. Tagnap már arra a pontra is eljutottam, hogy borostyánláncot vettem neki. Nem, én sem hiszek benne, de úgy voltam vele, hogy maximum kidobunk pár ezer forintot az ablakon, így is lett, de legalább megpróbáltuk ezt is, meg legalább jól áll neki. Meg vettünk olyan cumit, aminek a széle rágókás (úgyis esedékes volt a cumivásárlás), hátha. Mert ahogy próbálja a szájába gyömöszkölni, úgyis mindig rossz irányból kapja be, legalább addig is masszírozza valami a fogínyét, amíg eltalálja, hogy melyik a cumi melyik végét kell a szájába venni. (Egyébként nem rossz ez a cumi, meg szép is, szép pöttyös. Bori választotta. Az alvóscumi meg ilyen szép csikóhalas. Én választottam.)

Szóval küszködünk azzal fránya foggal, és messze még a vége, még nem is lehet érezni vagy látni. Dentonixet nem akarok (főleg hogy az éjszakákat továbbra is átalussza), úgyhogy ma lesz egy utunk a patikába Dologelért, hátha az segíteni fog kicsit.