A féléves Borimajom fő lelőhelye napközben a játszószőnyege. Innen kiindulva fedezi fel a környezetét, minden nap távolabb és távolabb kerülve a biztonságot jelentő kisszőnyegtől. Sajátos módon kúszik a kiszemelt célpont felé, többnyire inkább tolat. A fenekét az ég felé tolja, a lábait maga alá húzza, kicsit hintázik négykézláb, majd hagyja kicsúszni a lábait hátrafele. Felfedezés közben mindent a szájába vesz és megrágcsál. Néha már a nagyszőnyeg széléig is elmerészkedik, kicsit kapirgálja a parkettát, vagy a fotelt, ha épp nyugatnak indult. Út közben nyálcsóvákkal jelöli meg a területét. Ha megunja a felfedezést, sikoltozással hívja fel magára anyja figyelmet, aki azonnal a segítségére siet. Ő is a szőnyegre telepedik, maga elé ülteti és együtt játszanak.

Mikor elfárad, anyja a kiságyába viszi. Itt kicsit még nézelődik, elmeséli barátainak, hogy merre járt, majd hasra fordul és elalszik. Nap közben általában háromszor alszik, alkalmanként háromnegyed - vagy másfél órát. Ébredés után táplálkozik; naponta 3 alkalommal kizárólag tápszert fogyaszt, 2 alkalommal pedig zöldség- vagy gyümölcspürét, mellé néha kiegészítésként tápszert. Anyja idegeit időnként megviselik ezek a püréevések, a majomlány ugyanis előszeretettel csapkod és berreg táplálkozás közben.

Ám ha nap közben össze is kapnak ilyen apróságokon, az esti fürdésnél a kismajom mindig kibékül anyjával. Ez a nap fénypontja: teleengedik a kádat meleg vízzel és kipancsolják magukból a nap fáradalmait. A nagy fürdésben jól megéhezik Borimajom, törölközés közben már türelmetlenül követeli a vacsoráját. Miután jóízűen elfogyasztotta, anyja félálomban a kiságyba viszi, a kölyökmajom pedig reggel nyolcig alszik.

Az Anyamajom ekkor végre összebújhat a Nagy Ezüsthátú Apamajommal, de ez már egy másik történet.