Megúsztuk láz nélkül a Meningitec-ismétlőt, a nyűgösség az persze megy, de szerintem jobban jártunk ezzel.

Szóval az élet továbbra is szép, nem kell aggódni, kiderült például, hogy az udvarban lévő fákat is szépen tudja fújni a szél, illetve hogy Bori már hintázni is tud. És? Nem nagy cucc.

P.S.: eszembe jutott, hogy el akartam újságolni azt is, hogy ettünk tegnap almát. Vagyis csak Bori. Csak már kapásból T/1-ben beszélek, amivel kezdek a saját idegeimre menni. Szóval Bori evett almát. Lereszeltem neki, azon nyomban be is vágta az egészet, tátogva, cuppogva, imádta. Azt hiszem most érett meg igazán a hozzátáplálásra, pár nap leforgása alatt gyakorlatilag 2 étkezést sikerült kiváltani, főleg, hogy ma már kekszet is kapott az almapürébe. Nyami. Azért elővigyázatosságból csináltam egy fél adag tápszert, de nem kellett neki, úgyhogy mostantól a tízórai és az uzsi is "felnőttkaja" lesz.