Bori már igazi nagylány, csak kicsit sírt, amikor megbökték. Aztán még egy kicsit, amikor a másik sonkáját is megbökték. Aztán Anya felvette és megszeretgette és már nem is volt semmi baj.

Doktornéni megint megdicsérte, hogy milyen szépen tartja a fejét (nem Anyát, Borit, de megnyugtatásul közlöm, hogy én is nagyon szépen tudom tartani a fejemet), meg hogy milyen jó húsban van, "már túllicitálod anyukádat". Hát, nekem nincs hurkám a térdhajlatomban, az tuti. És a karom sem párnácskás, sőt, határozottan kezd kirajzolódni a rég nem látott bicepszem, ami nem is csoda: DuciJuci majdnem 7 kiló. És 66 cm, úgyhogy a 62-es ruhaméretet azt gyakorlatilag átugrottuk 1-2 hét alatt, na nem baj, elő kell szedni a nagyobbakat.

Szóval ott tartottunk, hogy megvolt az oltás, méricskélés, utasításba kaptuk, hogy a sütőtök mellett tessék próbálkozni a barackkal, még amíg van, használjuk ki, hogy ilyen nagyon jókor született ez a lányka. A tízórai maradhat a sütőtök, az uzsija meg legyen 1/3 rész baracklé, 2/3 rész tápszer mix (amúgy tök jó ötlet, eddig még nem hallottam ilyet). És akkor máris 2x van gyümölcs-zöldség az étrendünkben. Úgyhogy hazafelé bevásároltunk barackból, lassan elkezdünk ismerkedni vele.

Délután kicsit nyűgösebb volt a lány, de semmi extrém, végül is aludt egy jó nagyot, úgyhogy későn volt fürdés, gondoltam akkor ma kimarad az álometetés, meglátjuk kibírja-e reggelig úgy, hogy 9-kor evett utoljára. Hát végül is nem láttuk meg, mert fél egykor felébredt, és olyan forró volt, mint egy kályha.* Gyors lázmérés, 38,1°C. Ú, fasza, Apa már hozta is a kúpot, gyorsan betoltam a popójába (Boriéba), de annyira nem hatotta meg ez a láz-dolog, szélesen vigyorgott Apára, hogy "jó a buli, mi?", Apa meg még énekelt is neki, de aztán leállítottam a partyt, fél egykor azért mégse álljunk neki mókázni. Aztán Apa nekiállt inkább engem nyugtatgatni, hogy ez teljesen normális reakció oltás után, sőt, eddig az volt a furcsa, hogy nem volt még csak hőemelkedése sem, de ez most jó, mert azt jelenti, hogy a szervezete reagál az oltásra, védekezik a kórokozók ellen, nyugi, nyugi, a kúp azonnal leviszi a lázát, ezek a babáknak felírt lázcsillapítók nagyon gyorsan hatnak, nyugi, nyugi, nem lesz semmi baj. Oké, oké, értem, nem lesz semmi baj, de azért éjszaka nem kéne felkelni még egyszer megnézni, hogy mi a helyzet? (Igazából azt akartam kérdezni, hogy nem kéne-e ott aludnom vele, de aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam.) De, szívem, ha téged megnyugtat, állíts egy ébresztőt mondjuk 3-ra, kelj fel, nézd meg, de nyugi, minden rendben lesz.

Hát szóval rám rám fért egy kis nyugtatgatás Apától, de Borit olyannyira nem rázta meg az eset, hogy azonnal visszaaludt, miután betolta az adag tápszerét, immár lázmentesen, tele hassal. Azért én állítottam ébresztőt 3-ra, de negyed 3-kor magamtól ébredtem fel, Bori nyugodtan aludt, már egyeltalán nem volt meleg, úgyhogy innentől kezdve én is nyugodtan aludtam.

*Valószínűleg ez erős túlzás, de talán meg lehet bocsátani, első gyerek, első láz, első anya-pánik. Oké, abból már asszem nem az első. De a többi tényleg első.