Tegnap ebédre csak instant tésztára futotta az erőmből. Ezzel eddig nem is lenne semmi probléma, csakhogy félig vízzel, félig tejjel kell készíteni. A tej ugye tiltólistás, ezt rég tudjuk, viszont úgy gondoltam, hogy mégiscsak rakok bele egy keveset (feleannyit, mint amennyit  az elkészítési útmutató írt), biztos megerősödött már annyira a babám gyomra, hogy 1 dl nem fog megártani neki.

Hát tévedtem.

Háromnegyed órán keresztül kiabált velem - megjegyzem teljesen jogosan - majd utána hüppögve elszundított a hordozókendőben.

Este fürdés után aztán megint nem volt hajlandó ciciből enni, vagyis de, egy darabig, de 50g után úgy gondolta, hogy neki elege van, ő fáradt ehhez, különben is alig van benne és tök nehéz kiszívni. Hát adtunk neki megint tápszert, hogy éhen azért ne maradjon, Apa pedig közölte, hogy utánaolvasott és szerinte a mellgyulladásom nem annak a jele, hogy több tejem van, hanem annak, hogy kezd elapadni. Azt be kell látnom, hogy estére már tényleg alig van tejem, az is nehezen jön ki. Én a fogamzásgátló számlájára írom a dolgot, de megmakacsoltam magam és nem vagyok hajlandó beletörődni, továbbra is iszom a tejszaporítót, és ha kell, abbahagyom a bogyószedést. Ennyit nem ér meg.