Szerdán akklimatizálódtunk, csütörtökön pedig felhívtam a gyerekorvosunkat, hogy mi a helyzet a dudorunkkal. Délután oda is mentünk, rögtön fel is hívott egy orr-fül-gégészt és elintézte, hogy még aznap fogadjon minket. Benedek doktornő is megállapította, hogy valószínűleg haemangióma, de sebészeti beavatkozást nem igényel. Maximum gyógyszert fog rá kapni, de mivel ilyen kicsi a lány és a dudora is, valószínűleg még azt sem. Nem is nagyon lettem volna boldog tőle, ha kell gyógyszert adni neki, mert Propranololt kapott volna, ami vérnyomás- és szívgyógyszer gyakorlatilag, elég kemény lehetséges mellékhatásokkal, ergó szerintem nem egy 1 hónapos csecsemőnek való. De a doki azt mondta, hogy a Heim Pálban jó tapasztalataik vannak vele, eredményesen kezelik vele a haemangiomákat. De azért felhívta egy belgyógyász-pulmonológus kollégáját, kikérte a véleményét, Gács doktornő pedig úgy döntött, hogy ő is látni szeretné ezt a dudort, mielőtt bármi biztosat is mond, de elöljáróban abban maradtak, hogy valószínűleg nem fog kelleni a gyógyszer.

Amíg beszéltek, addig átvonulhattam egy üres szobába és megetettem Borit, mert már elég éhes volt (nem terveztük be ezt a plusz kört az orr-fül-gégésznél, amikor elindultunk). Következő hét szerdára, május 8-ára kaptunk időpontot Gács doktornőhöz, hát, akkor ezzel lesz még egy körünk, babám.

Időközben a húgomék már megérkeztek, úgyhogy gyorsan mentünk is haza, így is sokat vártak a lányok, de hát mint mondtam, nem egészen így terveztük ezt a napot. Amíg vacsit főztem a csajoknak, addig ők Boriztak, bár a vége felé már nagyon nyűgös volt. Éhes is maradt még (ezt természetesen orvosoltuk), fel is borult a napirendje, meg mindezek mellé egy idő után már sok is volt neki a 4 látogató. Úgyhogy egészen hangosra sikeredett az este, de így legalább gyorsan elaludt a 11 órás etetés után.

Kicsim, szokni kell a strapát, nem üvegbúra alatt fogsz nevelkedni, erről biztosíthatlak.