Az éjszaka borzasztó volt cumi nélkül, alig aludtunk, azt is kényelmetlen pózokban, mert Bori csak kézben vagy a mellkasomra fektetve nyugodott meg, de amikor letettem, újra felébredt. Persze, próbáltuk azt is, hogy hadd sírjon, majd megnyugszik, de amikor már percek óta üvölt a gyerek, akkor úgy gondolom, hogy nem szeretném tovább hagyni, hogy megnyugodjon. Végül amikor már szédültem a fáradtságtól, és nem bírtam állni, ülni, a kiságya fölé görnyedni, odavittem magammal az ágyba, a hátamra feküdtem és magamra fektettem, hogy én is tudjak pihenni kicsit. Ő megnyugodott, én is elbóbiskoltam, mert arra riadtam fel, hogy azt álmodom, valami nyomja a mellkasomat és mindjárt megfulladok. Hát az a valami a békésen szuszogó kislányom volt, akit ezután végre sikerült úgy lerakni a kiságyba, hogy ne ébredjen fel. Epic win.

A reggeli etetés után odafektettem magunk közé és így aludtunk még egy kicsit, ránk fért. De én így is szarul voltam egész nap, szédültem, a vérnyomásom a padlón volt. Anyukám kiültetett az erkélyre levegőzni, belém diktált némi ebédet és elküldött aludni délután. Persze mindezt azután, hogy bemutattuk a családomnak a cumizavaros etetés - cumi nélküli altatás tortúrát.

Estére olyan fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, hogy cumizavar ide vagy oda, éjszakára kapni fog cumit, mert ezt így nem lehet csinálni, főleg hogyha Apa már dolgozni fog. Neki muszáj lesz éjszaka aludni, de így ő sem tud. Nappal meg majd altatgatok, akkor én is tudok pihenni, ha sikerült elaltatni.

Szóval végre újra nyugodtan telt az éjszaka. A következményeket meg vállalom.