Nagyjából fél másodperc alatt józanodtam ki teljesen és egy újabb fél másodperc alatt ugrottuk át az aktuális másnaposságot. Baszki. Ez két csík. Ne ne ne, még csak halvány a második, lehet hogy csak elkezdett megjelenni de el fog tűnni, még nem telt le az egy perc. Nyugi. Nyuginyuginyugi.

Aztán letelt az egy perc és ott virított továbbra is a két csík. Rossz a teszt. Tutira rossz a teszt, rá van írva hogy bizonyos százalékban tévesen pozitív vagy negatív eredményt adhat. Még biztos nem ürült ki teljesen belőlem az alkohol és amiatt. Nincs gáz, nincs gáz, csak pókerarc, nem bőghetsz, még 12 órát le kell tolnod ma. Nagy levegő.

"Van fizetésünk. Meg egy pozitív tesztünk." Ennyit bírtam írni neki. Azonnal hívott, nem vettem fel. Szerencsére már 11 óra volt, 14-ig nem vehetek privát telefont.  "2 után beszélünk." Szánalmas, átlátszó kifogás, ez valószínűleg nem csak számomra volt nyilvánvaló. Igazából csak nem akartam beszélni vele. Mégis mi a francot mondanék neki?

Zombiként toltam végig a napot, rutinból, igazából szerintem fingom nem volt hogy mit csinálok. Totál máshol járt az agyam, félóránként megnéztem a tesztet (és mindig ugyanúgy két csík volt, nem is tudom miben reménykedtem) közben próbáltam nem elbőgni magam. Vagy jól csináltam és senki nem vett észre semmit, vagy csak tapintatból békén hagytak, nem tudom, de nem is érdekelt annyira.

Most az egyszer azt kívántam bárcsak lassabban telne az idő és soha ne lenne 14 óra. De lett, és 5 perccel később már hívott is. Hát, ezt a beszélgetést nyilván nem fogom tudni elkerülni, essünk túl rajta. Befejeztem amit épp csináltam, kimentem szünetre és visszahívtam. "De ez most komoly?" Nem, viccelek bazdmeg. Jó poén, nem? "Dehát, dehát hogy?" Ennél a pontnál gondolatban izomból behúztam neki egyet. Ez a kérdés a szép formás kis orrodba került, drágám. Biológia, 7. osztály. "De mikor?" Egy jól irányzott bal horog, lássuk csak az annyi mint - 2 fog. Honnan tudjam?! "Jó figyelj, nyugodj meg, majd kitalálunk valamit, jó? Meg a cigizést próbáld mellőzni azért most. De amúgy hogy vagy?" Egy gyomrossal a földre küldtem és addig ütöttem, amíg mozgott. HOGY LEHET ILYET KÉRDEZNI?! - Nem tudom. Nem tudom. Szarul. Most inkább leteszem - na eddig bírtam bőgés nélkül. Nem engedheted el magad, még több mint 8 óra van hátra, gyerünk, szedd össze magad. Egy gyors arcmosás a mosdóban és gyerünk vissza zombulni. 

Kicsivel később küldött egy SMS-t, ami tulajdonképpen nagyon kedves volt, de akkor annyira ki voltam borulva hogy újra a bőgés határára sodort. De legalább már nem akartam agyonverni. "Csak tudd, hogy szeretlek, és bármi is legyen ennek a vége, én ott leszek veled."

Délután megcsináltam a második tesztet, nyilván az is pozitív lett, akkor már nem bírtam tovább, muszáj volt kivennem egy hosszabb szünetet. Felhívtam Danit, aztán Esztit, végre jól kibőghettem magam, ez kicsit lenyugtatott, úgyhogy valahogy végigcsináltam még azt a pár órát, ami maradt a 12-ből. Danival megbeszéltük, hogy odajön értem mire végzek és nála alszom, nem akartam egyedül lenni. Előbb még elmentünk megetetni a kutyát, meg összeraktam magamnak ruhát másnapra, már úton voltunk Danihoz amikor hívott. Nem volt már túl józan de kivételesen kedvesre itta magát. "Úristen fel tudod ezt fogni? Az én gyerekem... vér a véremből... apa leszek.... és ki lehetne jobb anyja ennek a gyereknek, mint te? Úristen ott van bent a hasadban a gyerekem. Tudod hogy nekem ez mit jelent?" Azt hiszem kezdtem megérteni. És kezdtem megnyugodni. Megbeszéltük hogy elmegyek dokihoz, ő pedig előbb hazajön, mint tervezte, vasárnap este értem jön meló után.

Daninál és Gergő főztek nekem carbonara spagettit és csináltak valami extra fincsi limonádét, nem beszéltünk a dologról, próbálták elterelni a figyelmemet. Sikerült, egész éjjel nagyon jól aludtam, ahelyett, hogy otthon egyedül telebőgtem volna a párnámat.