Bori készült a napi megpróbáltatásokra - reggel fél 8-kor ébredt. (Danke sehr. <3) 9-kor indulandusz volt (8:50-kor még nekiállt kakálni a hölgy, mikor már teljes glanzban álltunk, úgyhogy még egy gyors peluscsere is volt), 10-re volt időpontunk ultrahangra a Heim Pálban. Sűrűn áldottam az égieket az időért, semmi kedvem nem volt ugyanis összesülni Borival a hordozókendőben, szerencsére nem is kellett.

Háromnegyed 10-re már ott is voltunk, gyorsan kicsomagoltam magunkat, Borit elfektettem a combomon, amíg elraktam a kendőt és elővettem a papírokat. Mire visszanéztem rá fél perc múlva, már félálomban volt, újabb fél perc múlva teljesen kidőlt. A többi kölyök rohangált meg ordibált mellettünk, Bori meg békésen aludt egy fél órát. Nem sokkal azután, hogy felébredt, be is hívtak minket. Nagyon kis rendi volt a vizsgálat alatt, bár inkább szerette volna megnézegetni meg megtapizni azt a dolgot amivel a fejét piszkálták, úgyhogy nem volt egyszerű művelet elterelni a figyelmét róla, a végére el is fogyott a türelme. Viszont végre vége a dudor-mesének, feleakkora (17*6 mm) lett a múltkori alkalom óta (akkor 32*15 mm volt).

Még átmentünk Gács doktornőhöz is, amíg vártuk, hogy bemehessünk, Bori jóízűen elfogyasztott a a tizenegyóraiját, pelust cseréltünk, aztán nézegettük, hogy hogy rohangászik a többi gyerek, hogy ugrál hátraszaltókat a mókuska (vannak állatok a váróban: Bélák, a teknősök, Béla, a gyík - elnézést, szakállas agáma - és a többiek nevére nem derült fény: egy idegroncs csíkos mókus, egy álmatag fehér mókus és két óriási tengeri disznó). Aztán a doktornő behívott minket, megállapította, hogy a dudor fogyott, a gyerek meg hízott - naná - és utunkra bocsátott minket, mondván, hogy majd fél év múlva találkozunk, ha nincs panasz. Ámen.

Hazafelé 2 villamosmegállóra tőlünk Bori bealudt, úgyhogy itthon sapistól-cumiláncostól beraktam a kiságyba fél 1-kor, fél 4-kor ébredt. Avagy hogyan fáraszd le a gyereked level 99.