- Húú, tengejfák! -mondta Bori, mikor meglátott egy sor pálmafát.

-Anya, hoj van a hangjépőke?-A micsoda?!-Hangjépőke!Pont ennyire köti le a Hamupipőke: még a nevét sem sikerült megjegyeznie. Ennyit a királylányokról.

A babánk akkora, mint egy áfonya. És hányingerem van és fáj a fejem és fáradt vagyok.

Butupp-butupp-butupp, így csinált a babánk szíve az ultrahangon. Azt hiszem ez a terhességeim egyik kedvenc pillanata; amikor először hallom a szívem alatti szívverést.

Bori egész hétvégén pelus nélkül volt, egyszer vagy kétszer kellett takarítani utána, egyébként gyűlt a sok matrica a pisi-albumba. Ma pedig bölcsiben sem adtak rá pelust és csak egyetlen egyszer pisilt be. Alakul a dolog.

Amikor elindultam Boriért a bölcsibe, akkor már pont nem esett, meg még pont nem esett. Írtam is Apának, hogy mekkora mákom van, hogy megúsztam a két nagy zuhét, de a dolog villamoson belülről sem festett barátságosan. Konkrétan rohadt félelmetes volt, kábé a vihar közepén lehettünk, én ilyen…

... az agya. Ugyanis a babánk akkora mint egy borsó (imádom ezt a terhességes appot) és már van agya is. 

Apa ma gondolt egyet és levette a pelust Boriról, miután hazaértek. Két pisit fel kellett törölnie, de a nagydolog már a vécébe ment este, felkerült egy újabb kutyusos matrica a falra.

Úgy tűnik, megvan a megmentőm a hányingeres-étvágytalan napokra (hetekre?): gyümölcs! Tiszta szerencse, hogy nyáron vagyok terhes. Mondjuk valami szénhidrátot sem ártana ennem, mert ez alkalommal tényleg nem nagyon van miből fogyni. Kezdetnek megteszi egy kis Korpovit keksz is. Reméljük, nem tart…

Hányingerem van. Most már tényleg.