Tegnap úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy sört, amiért kisuvickoltam a sütőt a mai nagy mézeskalácssütés előtt, hát hozattam Apával. Nyilván nem csak nekem hozott, hogy ne kelljen egyedül innom és ha már hozott, hát megkóstoltatta Borival is. Engem a szívroham kerülgetett, amikor belekóstolt, először ő is kétkedve nézett Apára, eltávolodott a sörösdoboztól, ízlelgette, aztán hirtelen kitágultak a szemei és hatalmasra tátott szájjal rábukott a sörre. Apa szerint még némi szemrehányás is volt a tekintetében, hogy ezt eddig titkoltuk előle.

[Apa megjegyzése az eseményhez, valóban így történt: "A teljes történethez hozzátartozik, hogy csak a doboz szélét nyalogatta meg, ahol a sör már csak ízében volt jelen."]