-Bori, kész vagy?
-Igen! És nem tekejtem le a vécépapíjt!

Üdítő változatosság.
(Ezek szerint megérte a múltkor körbetekerni.)

-De szejetnék még egy kisfiút is! Szüljél még egy kistestvéjt!

NO.
WAY.

-Tessék Jujcsi, itt a játékod!
-Jaj Bori nagyon rendes nővérke vagy!
-Köszi. Kaphatok kindejtojást?

Még nincs dél, de én már kibányásztam egy rejtélyes módon a lefolyóba került fogkefét és kiszedtem összesen öt szálkát két kicsi kézből.

-Kész vagyooooook!
-Jövök kicsim!
-Nem te! Apa jöjjön!

-Gyere, irány fürdeni.
-De anya, még kijakom a többi kijakót!
-Jó, még ezt az egyet, aztán fürdés, oké?
-Oké.
(kirakózik)
-De anya, menj el, hogy ne lásd, hogy kijakom a másikat is!

Amikor a hároméves az angol ABC-t énekelgeti a WC-n ülve.

-APAA! A KÖNTÖS JEMAJADT!

-Hogy kell ezt szépen mondani?!

-Jégyszíves apa a köntös jemajadt.

Na. Mindjárt más, nem? Megy ez.

(1-0 oda. Ismét.)

Apa úgy gondolja, hogy a vacsora a legjobb időpont arra, hogy fejlessze Bori humorérzékét és jobbnál jobb viccekkel szórakoztat minket.

-És azt tudod, hogy miért szomorú a bosnyák kislány?

-Igen!

-Na miért?

-Mejt nem szabad bosznia!

Minden igyekezetem ellenére, hónapok kitartó munkájával sikerült megtanítania neki ezt a gyöngyszemet. És roppant büszke rá, kijelenti, hogy ezt Mamiéknak is mindenképp hallani kell. Aztán a sikertől fellelkesülve, csillogó szemmel folytatja nevelő-tanító munkáját.

Sajnos épp tele van a szám, amikor a kígyó nekimegy a fának, így nem tudok idejében közbeszólni (hopsz), de azt már szerencsére nem tudjuk meg, hogy hogy hívják a német agglegényt.

A siker az, amikor háromnegyed kilenc van, és mindkét gyerek alszik. A még nagyobb siker az lesz, amikor elverem az uramat Mortal Kombatban.