Reggel, fél nyolc, befekszem mellé az ágyba, hogy felkeltsem. Kinyitja a fél szemét, konstatálja, hogy én vagyok, majd átfordul a másik oldalára és határozottan közli, hogy "én még ajszom". Az alma nem esett messze. Mamikám, utólag is elnézést kérek minden undok reggelemért. Apától meg előre is.