Bori szombaton kezdett betegeskedni, vasárnap reggel hívtam Mamit, hogy mit csináljak vele, hogy gyorsan meggyógyuljon, mert a jövő héten héten sem Apa, sem én nem igazán tudunk itthon maradni vele. Nem sokkal később meg már hívott is vissza, hogy hát akkor vigyük el Győrbe, mert majd felhívja Mamát, meg gyorsan felvázolta, hogy fog kinézni a hét, mikor ki fog vigyázni Borira, mindenkit beszervezett, az anyukám a családi logisztika koronázatlan királynője.

Úgyhogy szépen összecuccoltunk és elindultunk Győr felé, hogy még odaérjünk a vasárnapi ebédre, mert igen, még az is jutott nekünk is. Mondtam, hogy az anyukám a legjobb.

Bori nagyon élvezte a hetet Mamival, Papival, Mamával és a kutyusokkal, és nem mondhatnám, hogy mi Apával nem élveztük ki a kettesbenlétet. Kedden vacsorázni vitt, végre két és fél év ittlakás után nem csak fagyiért-sütiért jutottunk le a Zilába. És meg kell vallanom, étterembe és színházba vinni engem veszélyes dolog, mert rettenetesen kritikus tudok lenni. De most semmibe nem tudtam belekötni, szóval tényleg nagyon jó este volt.

Hétfőn meg csajos estém volt (de siettem haza, mert Apa közölte, hogy 23:00-kor elkezdi nézni a trónokharcát), szerdán a kollégáimmal mentünk vacsizni, szóval tényleg kihasználtuk a szabad hetet.

Hétvégén meg mentünk haza Boriért, lassan Apa csukott szemmel is tudni fogja az utat Budapest-Győr között, annyit megyünk mostanában. Na persze, nem panaszkodom.

[szerk.: és a következő két hétvégén is megjártuk Győrt oda-vissza a születésnapom okán, és bár nekem volt a legjobb dolgom, Apa és Bori sem tiltakoztak egy szóval sem, hogy nem akarnak menni.]