Majdnem problémamentesen abszolváltuk az első főállású dolgozós-bölcsis hetet. Reggelente együtt mentünk bölcsibe, aztán Apa kirakott engem és ment ő is dolgozni. Délutánonként meg ő ment Boriért, én meg érkeztem, amikor tudtam. Nagyon furcsa volt, hogy kábé csak két órát voltam együtt Borival naponta.

Azért péntekre csak jutott egy kis stressz; Bori ugyanis úgy ébredt, hogy nem tudta kinyitni a bal szemét. Kiderült, hogy szerdán az egyik kisfiú úgy ment bölcsibe, hogy már kezdődő kötőhártya-gyulladása volt, Bori meg sikeresen elkapta tőle. Úgyhogy én mentem dolgozni, Apa meg elvitte dokihoz, aztán jöttek haza pihenni.

Azért este elutaztunk Győrbe, mert annyira nem volt vészes a helyzet Bori szemével, még az elején sikerült elkapnunk és az óránkénti szemcseppezés is hatásosnak bizonyult. Szóval Apa meg Bori odajöttek értem, mire végeztem, bevártuk Katát is, aztán irány Győr. Nagyon nyugis hétvégénk volt, mutatom, mit csináltunk (azon kívül persze, hogy rengeteget ettünk): ezt, és ezt és ezt és ezt és ezt.

Vasárnap pedig elbúcsúztunk egy szem leányunktól, Mamira-Papira bíztuk keddig, hogy teljesen meggyógyulhasson, meg persze mi is vágytunk már egy kis kettesbenlétre.