Amikor ki tudod mondani a saját nevedet, az fontos fordulópont az életedben, az azért már jelzi, hogy számolni kell veled, mert te is számolsz magaddal, már nem úgy definiálod magad, mint egy baba a sok közül, nem, már tisztában vagy vele, hogy te külön individuum vagy, saját névvel, saját akarattal, már nem lehet csak úgy lepisszegni, hogy "várj egy kicsit, mindjárt olvasok neked", vagy ágyba küldeni azzal, hogy "ez pisztolyos film, még kicsi vagy ehhez",  mert lassan bár, de biztosan közeledsz ahhoz a korhoz, amikor majd el is tudod olvasni, meg le is tudod írni ezt a nevet, sőt! aláírni; lassan már szavazhatsz is, házasodhatsz és alkoholt is ihatsz (ez utóbbi kettő sorrendje szabadon választható), és te már érzed ezt a hatalmat a kezedben, hogy dönthetsz az életedről (például, hogy milyen pólót vegyél fel reggel -  a cicásat) hogy te már vagy v a l a k i.

Hát kérem, "Boji" már valaki.

[Update: jutott mára még egy "cipő" és egy "hegye" (ami a ceruza hegye).]