Apa ma elutazott, úgyhogy úgy döntöttünk, nem szomorkodunk itthon egyedül, meglátogattuk Dani barátomékat. Akik a város másik felén laknak természetesen. (Igazából nem, akárhogy is nézem, minden szempontból mi lakunk a város másik felén.)

Bori szerencsésen felébredt hajnali háromnegyed hatkor Apa ébresztőjére, ergó jó fáradt volt már, mikor fél tizenegykor elindultunk itthonról. Egy órányi utazgatás után el is aludt a buszon - három megállóra a céltól. Már láttam, hogy nem nagyon bírja, az sem segített, hogy beszéltem hozzá, hogy simogattam, csikiztem, sőt, még azzal a trükkel is megpróbálkoztam, hogy kaját adtam a kezébe. Benne is maradt. Aztán tíz perccel később, mikor odaértünk és felébredt, akkor elmajszolta.

Aztán kaptunk finom ebédet, és én azt gondoltam, hogy akkor majd utána Bori hozzám bújik és alszik egy nagyot, ehelyett fel-alá rohangászott, labdázott (több ízben kábé húsz percig szórakozott azzal, hogy a teniszlabdákat kigurította a dobozból, aztán egyesével visszarakodta, mind a négyet, rátette a tetejét, majd levette a tetejét, és így tovább).

Dani anyukáját imádta, sőt, következetesen mamának szólította. Meg kellett zabálni, Kati "mamát" is levette a lábáról rendesen.

Negyed hat körül egyszer csak eltűnt az étkezőasztal mögött, nagy puffanás, aztán visszatért a székről lerángatott táskát maga mögött húzva, kitúrta belőle a cumiját és a kendőjét, aztán felmászott a kanapéra, elhelyezkedett az ölemben és elaludt. Háromnegyed óra múlva, amikor már mozgolódott és nem aludt már olyan mélyen, elkezdtem simogatni a hátát, nehogy újra visszaaludjon. Ettől függetlenül simán visszaaludt volna, ha nem kezdek el pluszban beszélni is hozzá, nagyon nehezen tért magához. De legalább ismét kiderült, hogy tőlem is örökölt valamit.

Végül felébredt, közben megérkezett Gergő barátunk is, aztán a fiúk hazahoztak minket, szóval jó dolgunk volt nagyon.