Már jó ideje kinéztem három családi napközit Borinak, meg is tudakoltam, hogy mindegyikben van hely, úgyhogy tegnap felkerekedtünk és elmentünk megnézni az elsőt. Épp tízórai volt, mikor odaértünk, Bori is odaülhetett az asztalhoz és kapott szilvát meg kalácsot (ez egyébként tök kedves gesztus volt, pluszpont). Engem közben körbevezettek, abszolút semmi gond nem volt abból, hogy kijöttem a csoportból, kábé észre sem vette szerintem, annyira lefoglalta az ingyenkaja (Apjalánya). Utána meg simán nekiállt játszani. A rohangáló-kiabáló 2-3 évesektől azért tartott egy kicsit, főleg, hogy sokan voltak és közvetlenül mellette futkároztak, de egészen jól kezelte a helyzetet.

A gyerkőkkel tartottunk a közeli játszótérre is, ahová két kis kordéval húzták át őket az "óvónénik", nagyon jópofák voltak a picik, ahogy kucorogtak egymással szemben négyen-négyen, mint a madárkák a dróton. Bori a játszótéren is tök jól elvolt, homokozott, mászkált, aztán meg egészen egyértelműen jelezte, hogy most már ezért indulhatnánk - konkrétan megfogta a kezemet, odament a babakocsihoz és beleült. Úgyhogy elköszöntünk és hazaindultunk.

Természetesen megint egy buszmegállóval leszállás előtt aludt be, pedig közben böködtem, csikiztem, simogattam, beszéltem hozzá, belemásztam az arcába, nem akartam hogy elaludjon. De csak egyre nagyobbakat pislogott, fordult felfele a szemgolyója, egyszerűen képtelen voltam ébren tartani. Itthon beraktam a kiságyba, de nyilván bénáztam, felébredt, nem is tudott visszaaludni, úgyhogy gyorsan összedobtam az ebédet és utána szundiztunk egyet.

Délutánra belázasodott, így a következő napi bölcsilátogatást kénytelen voltam lemondani, pedig én azt hiszem látatlanban annak a bölcsinek szurkolok. Sebaj, pár nap alatt kiheveri Bori ezt a fogzás-mizériát, aztán folyt. köv.