Az esedékes gyerekorvosi látogatásról hazafele szerencsésen szarrá áztunk, illetve inkább csak én, mert annyi eszem azért volt, hogy elővegyem Borinak a lábzsákot (május 15-én téli szerkó, az azért gáz), plusz az esernyőt is ő kapta meg.

Miután hazaúsztunk, beiktattunk egy forró fürdőt, hogy felmelegedjünk kicsit. Először csak zuhanyoztunk, már az is nagy élmény volt, Bori azzal szórakoztatott, hogy a zuhanyból kijövő vízsugarakkal a nyelvét masszíroztatta, állati viccesen nézett ki, közben azon röhögött, hogy én hogy röhögtem rajta. Megjegyzem én nem bírtam egy másodpercnél tovább, mert baromira csikiz.

Aztán tíz perc zuhanyozás után félretettem a mesterséges adalékanyagokkal szembeni minden ellenérzésemet és csináltam magunknak egy baromi nagy habfürdőt, sok habbal, nagy vízzel. Aztán csináltunk magunknak szakállat a habból, meg melltartót, állati jó móka volt.

Az egész fénypontja persze az volt, amikor lecsúszott rólam a hab-melltartó és Bori vigyorogva, magas hangon felvisított, hogy "ci-ci-ci-ci", aztán jól megcsipkedett.