Kicsit paráztam azért a vonatozástól, mert először mentünk Borival kettesben, eddig mindig jött Apa vagy a Húgom. Most viszont úgy döntöttünk, hogy mi már csütörtökön Győrbe utazunk, mert Apának még dolga volt pénteken és ha akkor mentünk volna, az pont faszán keresztbe vágta volna Bori délutáni alvását. Úgyhogy inkább bevállaltam. És igazából totál feleslegesen izgattam magam, mert Bori egy tündér volt végig. Tök jól elvolt, először csak ácsorgott mellettem és megnézett (aztán széttépett) egy Reisebegleitert (szerk.: az a kis tájékoztató lap a vonat felszereltségéről, menetrendjéről - na többek között ezért szeretem a német nyelvet, nem körülményeskednek leírásokkal, hanem inkább gyorsan gyártanak egy szót) aztán evett egy kis banánt meg kölesgolyót, utána sétáltunk vagy három vagonnyit, közben mindenkivel incselkedett. Meg kellett fogni egy nő szépséges helókittis táskáját, egy másik lány pompázatos királykék farmerjét, a kínai kisfiú különösen érdekes volt, bár meglehetősen morcos is. De az anyukája kedves volt, mondta, hogy 你好. (Ami igazából úgy hangzik (nyihao), mintha egy macska-ló hibrid beszélne, de én tudom, hogy valójában ez csak egy szimpla, mezei köszönés.) Szóval a lényeg, hogy az út meglepően nagyon jó volt.

Pénteken aztán érkezett Apa és a Húgom is, vasárnap meg Mamámék is. Bori aznap egész délután fel-alá mászkált a házban és baromira élvezte, hogy mindig, mindenhol jutott rá egy kis figyelem. Csupa vidámság volt, annak ellenére, hogy a náthája még kitartott.

Egyébként meg sétáltunk nagyokat (sőt a Húgommal futni is voltunk, kétszer, maxi respect nekünk), játszottunk az udvarban Lizakutyával meg Artikutyával (dau-dau, így tudnak ugatni), segítettünk Anyukámnak főzni, sonkát ettünk és kalácsot - ez utóbbiakból meglehetősen sokat, igen, Bori is. Úgy tolta lefele a sonka-kalács katonákat, mintha legalábbis éheztetnénk. (Az a jelenet jutott eszembe róla, mikor Ted először eszik bacont: http://youtu.be/TyUhf3Oc7z4)

A "tojás"keresés sajnos rövidre és kapkodósra sikerült, mivel elkezdett esni az eső, de azért így is érdekes volt. Találtunk labdát is, meg bubifújót, meg csokikákat, meg Iciri-piciri könyvecskét, meg ujjbábokat, meg szép új ruhákat, meg zoknikat is. Csupa-csupa dá-dá-dá-dá.