Szülinap 1.0 - Beszámoló

2014.04.10. 23:59

Lassan két hete, hogy megtartottuk Bori szülinapját, ígértem beszámolót, de csak most jutottam el idáig. (Az okok között szerepel többek között a napirendünk többszöri felborulása, fáradtság, egyebek.) De most egészen úgy tűnik, hogy Bori alszik, ma épp másodszor, délelőtt én is aludtam vele, úgyhogy semmi okom ismét elhalasztgatni a poszt megírását (bár őszintén szólva, a gépen letöltve sorakozó Game of Thrones részek eléggé csábítóak, na de majd amíg Apa meccset néz este).

Március 28., péntek
Nagybevásárlás, nagytakarítás, miegymás. Azt már eldöntöttem korábban, hogy megsütök egy egész csirkét, krumplival, Anyukám mondta, hogy ő majd intézi a levest plusz egy joghurttortát (ami amúgy köszönőviszonyban sincs a joghurttal, de egyrészt ez semmit nem von le az élvezeti értékéből, másrészt meg, valljuk be, a tejföltorta elég gusztustalanul hangzik). Én is akartam sütni Borinak valami olyat, amiből ő is kaphat (=nincs benne tej és tojás), mert az azért mégiscsak nagy kibaszás, ha az ember a saját születésnapi tortájából nem ehet. Úgyhogy beszereztük a szép nagy kevésbé körültekintően megtisztított két kilós csirkét (ismét előkerült egy feledésbe merült exnő hátrahagyott szemöldökcsipesze), krumplit, a zabtejet, kivit és fagyasztott málnát. Meg persze lufikat.

Bori délutáni alvása közben nekiestem a csirkének, nyilván nem tudtam teljesen befejezni, mire felébredt, úgyhogy még egy negyed órán keresztül a nadrágomat rángatva és fejhangon visítozva borzolta az idegeimet (amik akkorra már nem voltak teljesen épek egy órányi görnyedős-szemöldökcsipeszes csirkepucolás után), de szerencsére ezt is túléltük, már csak a fürdőtakarítás meg torta maradt estére.

Megmondom őszintén, nem vagyok nagy sütis. Nem is igazán rajongok a sütikért, sütni meg végképp nem szeretem őket. Az valahogy olyan megfoghatatlan számomra, hogy egy nyúlós-ragadós masszából a sütőben eltöltött tíz-húsz perc hatására valami ehető (és élvezhető) lesz. Úgyhogy kerestem egy végtelenül egyszerű receptet (gyümölcsös kosárkák) és nekiálltam. Kábé éjfélig tartott mire elkészültem a tizenkét muffinnyi kiskosárkával, plusz a jénai tetejében sült a "nagy" torta (mondtam hogy nem vagyok valami nem sütisütő, nem is volt tortaformám, de azóta már egy kapcsos sütőforma boldog tulajdonosa vagyok). Apa addigra már feladta és elment aludni, negyed egy körül végre én is bedőltem mellé az ágyba.

Március 29., szombat
Bori mintha tudta volna, hogy hullafáradt vagyok, háromnegyed nyolcig aludt az előző napok hat - fél hét körüli kukorékolásaihoz képest. Ha lehet, még jobban szerettem ezért.

Reggeli után még felporszívóztam (közben kiküldtem Borit a boltba Apával, mert állatira fél a porszívótól) és felmostam, közben előkészítettem (=Apával meghámoztattam) a krumplit, betoltam a csirkét a sütőbe, lezuhanyozni és hajat mosni már nem volt időm, mert fél tizenkettőkor érkeztek a vendégek.* Úgyhogy csak egy gyors fésülködésre-sminkfrissítésre-átöltözésre volt időm, amíg felértek a lakásba. A lufikat már velük fújattam fel. Keep calm and let's work the guests.

Bori épp aludt, amikor ideért mindenki: Anyukám, Apukám, Öcsém, Húgom az ország egyik feléből, apósom, a dédik és a nagybácsi az ország másik feléből. Igazából örültem neki, hogy Bori elaludt, mire megjöttek, így legalább aludt egy háromnegyed órát, mert aztán már nyilván minden érdekesebb volt az alvásnál. A Húgom vette észre, hogy felébredt, mert én épp a két kerti széket mostam le az erkélyen (tudom, problémáim vannak az időbeosztással, hogy ennyi mindenre nem maradt időm, de ez nem újdonság). Gyorsan átöltöztettem Borit, mert reggel nem mertem feladni rá a szülinapos szép ruháját, mert tutira kifolyt volna a pelusból a reggeli utáni kaka, amilyen mázlim van. Így viszont esélye nem volt és legalább csak csupa torta lett a ruha kicsivel később.

Mikor kimentünk a nappali és meglátta azt a sok embert, először teljesen ledermedt, Anya, ezek meg mit keresnek itt, aztán amikor meglátta Anyukámat a tömegben, akkor már minden oké volt, ja, ha Mami itt van, akkor jó. Mami odamegyek hozzád, veled játszom. És csodálta a lufikat és ott is van a lámpán, de-de-de, közben ismerkedett a dédikkel, megkapta az ajándékait, azokkal is játszott (a jótündérkeresztanyától kapott hatalmas, szívárványszínű, pöttyös labda mindent vitt), de-de-de ott is van lufi! 

A csirke állati finom lett, minden szép volt, minden jó volt, mindenki mindennel meg volt elégedve, kivéve Borit, akinek nem kellet a leturmixolt kajája, hanem a miénk, még azzal sem lehetett meggyőzni, hogy száz százalékra ugyanaz a kettő, csak az övének kicsivel más az állaga. Nem, neki a becsinált levesből kellett a répa meg a borsó, és a rendes csirke meg krumpli. Nyilván.

Nem tudom mennyit evett így, de később a tortából tutira bepótolta a hiányt. Először csak mondta, hogy de-de-de-de, Anya, nézdmár, gyertya van a kajában, de-de-de-de. Aztán amikor elé raktuk, hogy tessék lányom, túrjad, egyed, ahogy tetszik, igencsak megilletődött, nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel. Fél perc múlva már minden tortás volt. Nem lett tökéletes egyébként, de egynek jó volt, tej és tojás nélkül azt hiszem nehéz sokkal jobbat alkotni, elsőre legalábbis. Oké, nekem legalábbis Anyukám joghurttortája meg nyilván pillanatok alatt elfogyott.

Aztán az ebéd levezetéseként kimentünk az udvarra kipróbálni az új labdát (remekül funkcionált), meg sétálni, meg virágot szedni, meg különben is gyönyörű idő volt.

Annak ellenére, hogy totál lefáradt, Bori délután sem volt hajlandó aludni, minek is, az alvás a gyengék fegyvere. Azért este egészen egészen hamar kidőlt, Apával és velem egyetemben.

 

[Fotók a szokásos helyen.]

*Azt el is felejtettem, hogy mikor elkezdtünk teríteni, Apának akkor tűnt fel, hogy viszonylag kevés evőeszközünk van ahhoz képest, hogy mennyien leszünk percek múlva, úgyhogy volt még egy útja a boltba... De most már akár egy hadseregnek is tudunk enni adni, annyi villánk meg kanalunk van. Köszönjük a Sparnak a támogatást!

süti beállítások módosítása