Otthon voltunk 5 napot Győrben, őszintén megmondom, még 2-3 napot el bírtam volna lenni. Akár csak azzal hogy egész nap lógatjuk a lábunkat, sétálunk egy baromi nagyot (annyira szép az ősz idén) a kutyákkal meg Borival, este kártyázunk vagy társasozunk, vagy megnézünk egy filmet, ilyenek. Csak olyan ritkán jutunk haza, hogy utólag mindig úgy érzem, hogy tele van zsúfolva az a pár nap. Ami nem baj, mert most is el tudtam menni lovagolni (ami eszméletlen jó volt, kint az őszi erdőben ketten a Húgommal, olyan jóleső izomlázam lett másnapra) meg szépültem is egy sort, meg kimenőnk is volt Apával, elmentünk Impróra,szóval csomó jó dolog volt. Bori is nagyon jól érezte magát, dumált, mászott össze-vissza, nézte a szép színes faleveleket, a kutyákat, Anyukám finomakat főzött neki, jó nagyokat aludt, aztán meg jó nagyokat ébren volt. Szóval olyan jó volt. És most annyira nem esett jó hazajönni Pestre, a betondzsungelbe. Pedig én alapból szeretek itt lakni, tényleg. De azt hiszem most dőlt el fejben a régi dilemmám, hogy hol akarok élni. És az nem a város. Még szerencse, hogy Apa is így gondolja. Úgyhogy kell egy há-á-á-áz... 

(de nem az óceán partján.)