Ma szerencsésen beadatott a meningococcus elleni védőoltás emlékeztetője, csak egy egészen kicsi sírás kíséretében. Utána Bori jól meg is mondta a véleményét a doktornéninek a bökdösődésről (majd kiugrott a kezemből, úgy vigyorgott rá).

Egyébként meg hozzáértőtől is hallottam, amit eddig is tudtam: a lányka nagyon szépen fejlődik minden szempontból, jó húsban van, kezdi próbálgatni a mászást, forgolódik, kiegyensúlyozott, sőt, még a feje lágya is kezd benőni. Bizony, már nagyon pici a kutacsa, korán érő típus a lelkem (hogy én emiatt 13 év múlva hogy fogok sírni).

Hazafelé meg kellett nézni az összes fát, mert nagyon fúj a szél, és jaj de csodaszép, ahogy fújja a faleveleket, a nyárfa zizeg, a gesztenye susog, igazán csoda az összes.