Minden kanálhoz hozzáfűzni valami megjegyzést, de legalább egy hangos sóhajt, két kézzel turkálni a pürével teli szájban, majd a felesleget a székbe és a combba törölni, persze egy részét elraktározni az ujjak közt - gondolni kell az ínséges időkre - berregni és vigyorogni, majd a szomjoltóként felkínált víz felét visszaköpni a nyakunkba.

Na ez kérem, ez művészet.