Rendeltem magamnak néhány babás könyvet, hogy mégis, "hivatalosan" mit is kell csinálni egy gyerekkel. Persze főleg az altatási problémáinkra kerestem megoldást. Megnyugodtam, hogy nem csinálom teljesen rosszul, csak félig. Az is valami. Jó, hogy nem hagyom sírni, rossz viszont, hogy sokszor kézben alszik el. Igenis, le kell tenni a kiságyba, végülis én sem az Anyukám ölében alszom el esténként, hanem a saját ágyamban. (Az már egészen más kérdés, hogy Apa nélkül elég nehezen alszom el.)

A lényeg: ha sír, megnyugtatni, ha megnyugodott (nem elaludt!) akkor visszatenni. Ja, és a legfontosabb: akkor kell lerakni aludni, amikor kezd álmosodni. Nem amikor már üvölt, hogy hullafáradt vagyok, segítsetek már rajtam.

Ezen kívül kell a napirend. Hogy tudja, mire számíthat, mi következik. Kiszámíthatóság = biztonság. Úgyhogy ismét vissza kell állnunk a jól bevált rendszerünkhöz, ugyanis tény, hogy az elmúlt pár napban össze-vissza éltünk; nagyjából megvoltak 4 óránként az etetések, de naponta változott, hogy épp mikor. Nem csoda, hogy nyűgös volt.

És van még valami, amit mostantól be fogunk tartani: a rituálék. Eddig is olvastam már pár helyen, hogy fontos, ez is a kiszámíthatósághoz tartozik; például altatódal után alvás jön. Logikus.

Szóval valahogy így fognak menni a dolgok reményeim szerint, legalábbis kipróbáljuk, hogy működik-e. Kísérleti nyúl, ez az első gyerekek sorsa.

Tracy Hogg könyvében (A suttogó titkai I.) olvastam még egy érdekes dolgot: sok gyerek éjszaka már csak megszokásból kel fel enni, nem is igazán azért, mert éhes. Ilyenkor ha az ember visszanyomja a szájába a cumit, már alszik is tovább. Hát gondoltam letesztelem, hogy Borival mi a helyzet és jelentem, nem volt evés éjszaka. Háromszor ugyan felébredt, de mindegyik alkalommal azonnal vissza is aludt, amint megkapta a cumit. Így telt a második Majdnem Átaludt Éjszakánk, kipihenten indulhattunk útnak haza Győrbe.

Az autózást változatlanul szereti, az autósülést viszont nagyon utálja, úgyhogy azonnal nyafogás volt, amint megálltunk egy piros lámpánál és nem vonta el a figyelmét az autó ringatózása. Még jó, hogy az autópályán nincsenek lámpák, így aludt Győrig, ahol ismét felébredt. Megálltunk, mert gyorsan tisztába tettem a csomagtartóban (a múltkori autós kaland után már tapasztaltabban voltunk), addig csend volt, de aztán az már nem volt jó amikor vissza kellett ülni az ülésbe, úgyhogy végül ki is vettem, bármennyire is szabályellenes és nem biztonságos. De hazaértünk, az a lényeg.