Méghozzá haza, Győrbe. Ahh, de vártam már. Végre kimozdulunk itthonról, és nem csak a piacig vagy a postáig megyünk. Meglátogatjuk az Anyukámat, az Apukámat, az Öcsémet, a Lizuskámat meg az Artikámat (kíváncsi vagyok, ez a két szörnyeteg mit fog szólni Borihoz).

A napunk az kapásból az éjszakával indul, ugyanis Bori nyűgös, az este 11 órás etetés után nem akar / nem tud aludni, Apa viszont 5-kor kel, hogy előbb el tudjon jönni délután. Úgyhogy egy földre terített paplanon töltjük az éjszakát Borival az ő szobájában, elalszik a mellkasomon fekve és sikerül óvatosan legörgetni magamról úgy, hogy ne ébredjen fel. Innentől kezdve gyakorlatilag átalussza az éjszakát (azért jó párszor felsír közben, de visszanyomom a cumit a szájába és alszik tovább), Apa reggel fél 6-kor jön át, hogy hol vagyok. Hát itt. Azt hiszem megpróbálom elmagyarázni neki, hogy miért, meg hogy még nem megyek vissza az ágyba, mert Bori mindjárt felkel enni. Nem tudom, hogy mennyi infó ment át, mert amikor fáradt vagyok, akkor csodás nyelvtani összevisszaságban tudom megszerkeszteni a mondataimat, a tartalmukról már nem is beszélve. Mindenesetre fél 7-ig még alszunk tovább, Bori akkor kér enni. Kicsit sajog a csípőm a földön fekvéstől, és kicsit boldog vagyok, hogy van remény rá, hogy hamarosan magától is átalussza az éjszakát, ami nagyon jó lenne, most az az első számú kívánságom, hogy 4 óránál többet aludhassak egy huzamban. Nem mintha bármi okom lenne panaszra, egyáltalán nem, csak néha nagyon fáradt vagyok. A kettes számú vágyam egy Apával kettesben eltöltött este. De majd idővel ez is meglesz, szóval türelem.

Anyukám később érkezik, mint tervezte, sikerül ugyanis párszor eltévednie Pesten, mire ideér, ami nem is csoda, mert a GPS rossz kerületbe küldte. A lényeg, hogy ideér, ebédelünk, aztán összepakolunk, Bori is ebédel (jó sokat) és indulááááááás! Út közben felvesszük Apát is, aztán már meg sem állunk Győrig. Út közben végig nyugi van, persze, az autó rázza a seggét. Mármint nem Apának, Borinak. Nyilván Apának is, nagyon ügyesen viseli az utazást ő is.

Első körben a gimihez megyünk, osztálytalálkozóm van ugyanis, nem véletlenül időzítettük pont ekkorra az utazást. Megállunk a suli előtt, Apa kiveszi Borit az autóból. "Ajjajj." Ajjajj bizony, a hölgynek ugyanis sikerült bokáig lekakálnia magát. Úgyhogy sürgősségi pelenka- és ruhacsere következik az autó anyósülésén. Fantastische Abenteuer. Na mindegy, hát nyilván ezt is ki kell próbálni, gyanítom úgyis lesz még ilyen. A kalandos öltözés után megmutogatjuk magunkat a volt osztályomnak, mondjuk Borit nem izgatja annyira a dolog, végig alszik, ahogy hazafelé is.

A kutyák nem tanúsítanak túl nagy érdeklődést a baba iránt, első körben talál észre sem veszik, annyira eltűnik a hordozókendőben. Azért amikor lehajolok, akkor Lizusnak feltűnik, hogy van ott valami és nagyon szeretné képen nyalni, na de azt azért mégse. Legalábbis egyelőre, gyanítom később úgysem tudom majd megakadályozni.

A fürdetés a kolbászkeverő teknőben történik (zseniális), a rögtönzött pelenkázó pedig egy vágódeszka (nemkülönben).A kiságya (is) sokkal menőbb, mint az otthoni, olyan hatalmas, hogy elveszik benne ez a csöpp lányka. Fú, és milyen jót alszik benne. Éjszaka sem kell altatgatni, rázogatni a seggét, evés után félálomban lerakom és alszik is tovább, én is visszabújhatok Apa mellé aludni. Na ez az igazán zseniális.

De jó itthon.