Most, hogy ilyen jól kialakult a napirendünk, beköszönt az első növekedési ugrás, úgyhogy borult minden. Tegnap 3-kor például 120g-ot evett (!), majd 2 óra múlva reklamált, hogy éhes. Ma pedig 170g (!!! %@&#¤^) után alig egy órával jelezte, hogy kéne még. És a legviccesebb, hogy tényleg evett is még... Majd hajlandó volt fél órát aludni és evett újabb 120g-ot. Meg még egy kicsit. Ennél a pontnál döntöttem úgy, hogy elég volt, beköltözünk az ágyba. (A miénkbe persze, nem az övébe.)

Nem baj, ha éhes az ember lánya, akkor enni kell, világos. Már csak nekem kell 2 etetés között időt szorítanom az evésre, hogy neki legyen miből. Na meg persze aludni sem árt néha. Fő a spontaneitás, majd improvizálunk. Aztán pár nap és újra helyreáll a rend. Remélem. Mert kicsit fárasztó 1-2 óránként 1 órát szoptatni.

Na de ez mind nem számít, amikor rám nevet. Merthogy már ilyet is tud. Tudom, persze, nem nekem szól, csak utánozza az én arckifejezésemet. De attól még feldobja a napomat a mosolya, teljesen mindegy, hogy mennyire vagyok hullafáradt épp.